Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kell a nyugdíjasnak elfoglaltság?

2010.11.18

Aki gyerekkorában átesett a bélyeg- és képeslapgyűjtés időszakán, az tudja, hogy milyen nehezen válik meg az ember ezektől a relikviáktól! Ugyanez mondható el a fényképezésről is! A Pajtás, vagy hasonló kisfilmes gépekkel a gyerek szorgalmasan fényképezett, majd az élete különböző eseményeiről is összejött egy halom fénykép. Amíg aktívan dolgozott, néha vett egy-egy fotóalbumot és belerakta a kedvenc képeit. De a kirándulások, nyaralások képei inkább az Ofotért zacskókban lapulva vészelték át az elmúlt évtizedeket. Ehhez még hozzájön az is, hogy a papírképek, főképp a színes képek egyre drágábbak lettek, így sokszor jobban megérte diafilmre fényképezni, mert olcsóbb volt.

Persze ennek is voltak gondjai, mert a diázáshoz vetítő is kellett, nem lehetett csak úgy leülni nézegetni, mert előkészületeket igényelt, majd el kellett rakni. Szóval macerás volt! Ennek az lett az eredménye, hogy a család által eltűrt szekrénysarokban csak gyűltek a fényképek és soha senki nem mert belekotorni, mert ha felborul a "rend", akkor senki sem lesz képes újra rendet rakni!

És jött az új világ! Alig több, mint tíz éve kezdett tömegesen elterjedni a digitális fényképezés. Lehetővé vált, hogy egy kirándulás képeit a megszokott 36 kockás kötöttség nélkül rögzítsük. Ma már akkora memória-kártyát tesz bele az ember a gépébe, amekkorát nem szégyell, mert egy 2 GB-os kártyára majdnem 1000 db 14 megapixeles kép fér fel! Amíg az ember tobzódik a folyamatosan bővülő lehetőségek között, rá kell jönnie, hogy már több ezer képet tárol különböző eszközökön.

Ekkor jön az elhatározás! ÉN rendet csinálok a fényképek között! Ekkor kezdődnek a gondok, mert az emlékek megfakultak, sok emberre a képeken már nem emlékszünk, akik felvilágosítást adhatnának egyes képekről, azok esetleg már nincsenek az élők sorában. Nagyon boldog lehet az, aki ezek után elkezdi berakni albumba a megtalált és beazonosított képeket. Sok idő és még több pénz felhasználása után eljut az ember az első színes papírképekig. Az egykor gyönyörű és különleges felvételek sokszor megfakultak. Az ember sajnálja őket kidobni, ezért elkezd keresgélni olyan lehetőségeket, amelyekkel valamit még meg lehet menteni a múltból. Az egyik lehetőség a szkennelés és a képek színeinek módosítása. Ezt bizony tanulni kell! Itt egy új szemléletváltás is előkerülhet, mert minek nyomtassunk képeket, ha a képernyőn, sőt a TV-n bármikor megnézhetjük a szép színes emlékeket. A színes papírképek mellé mindig odatették a negatívokat is, és most látszik, hogy annak idején hány képet elrontottunk!

Profi fotós ismerőseim nagyot nevettek, amikor ezeket a gondolataimat megosztottam velük, mert ez számukra nem volt újdonság, csak a mennyiség volt még több az ő esetükben. Ajánlották, hogy próbáljam ki a síkszkennerhez adott film adapterrel beolvasni a képeket és akkor még megmenthető néhány emlék. Igazuk van, de a profi eszközök elég drágák. Az is igaz, hogy a berendezéshez adott kiegészítőkkel diafilmet, keretezett diákat és színes negatívokat is lehet szkennelni. Végre megjelent egy amatőröknek való USB csatlakozású 35 mm-es film szkenner, ami ezeket a kiegészítőket tartalmazza és nagyon egyszerű a kezelése.

Hihetetlen jó érzés, amikor az ember eldönti azt, hogy mely képeket teszi albumba, a negatív és pozitív filmek esetén milyen módszerrel tárolja és tartja nyilván a képeket, valamint a legfontosabb témákat, a jelenben történő eseményeket hogyan kapcsolja be ebbe a folyamatba? És a megszállott elkezd dolgozni! Zsebre teszi családja rosszalló megjegyzéseit és minden tekercs filmmel újra barátságot köt.

De minek ez a hajtás? Kinek jó ez? A megszállott természetesen keresi a hasonló őrültek társaságát és különböző nyilvános helyeken jelenik meg az internet segítségével, ahol az új és régi képeit megmutathatja. És lám, vannak hasonló emberek! Innen kezdve az ember nem érzi feleslegesnek magát!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.