Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megakadt a morgolódás

2015.11.09

A rendszerváltáskor az emberek nagy többsége azt hitte, hogy a gulyáskommunizmus alatt elért nem túl magas, de már élhető életszínvonal megmarad és a nagyobb jogbiztonság, a demokrácia kiterjedése megteremti annak a lehetőségét, hogy a fridzsider-turizmus alatt megismert ausztriai életszínvonalat megközelítsük és esetleg túlszárnyaljuk.

Ma már egyértelmű, hogy ez csak álom maradt, mert az un. jobboldal folyamatosan elkövetett nemzetrontó bűneit az un. baloldal nem volt képes kijavítani, hanem sajnos még sokszor rontott is rajta. Miközben a "jobb" és "bal" oldalak a hagyományos és a világon mindenütt elfogadott elvek mentén próbálták aláásni egymás szekérvárait, kinevelődött külföldi pénzen egy új politikusi nemzedék, amely már a rendszerváltáskor is megjelent, de szerepe csak akkor erősödött meg, amikorra a két ellenlábas megfelelően legyengítette egymást és a tömegek kiábrándultak belőlük. Ezek a politikusok külföldi tanulmányaik alatt sokféle információt kaphattak a működő demokráciák előnyeiről és hátrányairól. Mára már úgy tűnik, hogy leginkább a dél-amerikai katonai junták és diktátorok tevékenysége volt rájuk legnagyobb hatással.

Választási győzelmük után azonnal megkezdték "áldásos" tevékenységüket, de a választók zöme még emlékezett arra, mit szeretett volna elérni a rendszerváltással és a kisebbik rosszat választotta. Rosszul tették, mert a "baloldal" éppen belső hatalmi harcainak közepén tartott és döntetlenre állt. Volt egy szárny, amelyik felismerte, hogy a régi módszerek már nem működnek és új formában kell megközelíteni a társadalmi problémákat, de ott voltak a hatalmukat féltő és nyugdíjba még nem kívánkozó vezetők, akik mindent megtettek azért, hogy a radikálisabb szárny minél kisebb befolyást szerezzen. Arra is képesek voltak, hogy megosszák a hatalmat a két szárny között és látszólag visszavonultak a közvetlen, napi politikától. Borzasztó nehéz lehetett úgy kormányozni egy csődközeli országot, hogy kívülről az ellenzék, belülről pedig az öregek tanácsa áskálódott. Ennek meg is lett az eredménye, mert az ország éppen csak elkerülte a csődöt. Ekkor tette meg a "baloldal" a politikai öngyilkosságot: kiszivárogtatták a belső, nem nyilvános vita beszámolóját és nem vették tudomásul, hogy ezáltal legalább húsz évre politikailag hiteltelenné tették magukat a választók előtt.

Ezután a jobboldal választási győzelme nem volt kétséges. Ez azért is kiszámítható volt, mert időközben egy olyan generáció is felnőtt, akiknek már nem volt közvetlen ismeretük a Kádár-rendszerről és már csak történelmi távlatból, a lerombolt iskolarendszeren keresztül kaptak leírást a rendszerváltás előtti időkről. Ők már fogékonyak voltak az új rezsim által alkalmazott demagógiára és elhitték azt, amit több, mint ötven évvel előttük Rákosi is csinált. Tapsoltak a demokratikus rendszer átalakításához és nem vették észre, hogy az átalakítás lényege az ellenőrzésmentes kormányzás volt. Ünnepelték a szociális rendszer, az iskolák és az egészségügy államosítását és nem érzékelték, hogy mindez csak és kizárólag a költségcsökkentés miatt van, a működés pedig teljesen leromlott. Megéljenezték a gazdaság és a mezőgazdaság átjátszását a saját klientúrának, mert biztos, hogy jobban fog működni, ha kormányhű tulajdonosok kezében van. Az állami hegemóniát minden területen megvalósították az elmúlt időszakban.

Most már érzékelik, hogy ez a fajta rablás már tovább nem folytatható, ezért visszatértek az általuk megszüntetett nyugdíj-öngondoskodás hangoztatásához, remélve, hogy sokan térnek vissza ehhez a módszerhez. A baj az, hogy akit egyszer megloptak, az nehezen kezd újra ugyanolyan takarékoskodásba, mert fél, hogy megint lenyúlják a kis pénzecskéjét. A kórházrendszer tönkretétele révén már eljutottak oda, hogy az esetek nagy részében a beteg viszi be a kórházba a szakorvos által felírt gyógyszert és gyógyászati segédanyagot, mert nincs a kórházban szinte semmi. Sokszor már orvos és ápoló sincs!

Gazdasági téren is csak hülyítik az embereket azzal, hogy a költségvetési hiány 3% alatt tartásával egyedülállóak vagyunk az Európai Unión belül. Azt nem mondják, hogy a hiány akkor is hiány, ha kicsi és halmozódik. Statisztikai trükköket is alkalmaznak annak bemutatására, hogy mennyi adósságot csökkentettek a lenyúlt pénzekből. Azt megint elfelejtik közölni. hogy a forint romlása az eurohoz képest olyan nagy, hogy eddig nem látott magasságokba szökkent az államadósság, ami nem csökkent, hanem a GDP 85%-ra nőtt.

Mit érez ebből a Magyarországon élő ember? A ma Magyarországon dolgozó emberek száma kb. 4 millió, ebből 1 millió közmunkás és kb 2 millió minimálbéren bejelentett dolgozó. Ez 3 millió 100 000 Ft alatti fizetésű embert jelent. Ha ehhez hozzászámítjuk a nyugdíjasokat és a gyerekeket, akiket ma már egyszerűen eltartottnak neveznek, ez kb. 6 millió ember. A Statisztikai Hivatal szerint a megszűnt létminimum alatt a lakosság 30 %-a él. A többi tengődik. Hol van már a rendszerváltáskori elképzelés az ausztriai életszínvonalról?

Eljutottunk arra a szintre, hogy az országban egyre több esetben kell szociális temetést végezni, mert a rokonok nem tudják kifizetni a temetés horribilis költségeit. Milyen ország az, ahol az embereket élni nem hagyják, meghalni meg nem engedik!

A Himnusz jut erről az eszembe!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.