Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Válságkezelés

2009.01.31

Február

Mostanában mást sem hallani, hogy milyen váratlanul tört a világra ez a nagy pénzügyi válság. Ez azt jelentené, hogy ami eddig történt, az tökéletes volt és senki semmiben nem értékelte a helyzetet hibásan. A világ legerősebb gazdasága rendszeresen többet fogyaszt, mint amennyit termel. A gazdaságát irányító csoportok abban hittek, hogy a bankok hitelei elegendőek a hiány hosszútávú kezelésére. Ez természetesen azt jelentette, hogy az emberek könnyen jutottak hitelhez és több hitelt vettek fel, mint amit a saját költségvetésük elviselt volna. A bankok közben megpróbáltak új forrásokat szerezni és a befektetési társaságokon keresztül nagyon sok kockázatos befektetést eszközöltek, amelyből jó néhány nem jött be. Így a várt nagy haszonból nem sok lett.

 Már a rendszerváltozás után megjelentek itt Magyarországon és megpróbáltak kiszívni a gazdaságból minden lehető pénzt és mi még örültünk is neki, hogy milyen nagy bizalommal vannak hozzánk ezek a nagyhatalmú szervezetek. A hihetetlenül tehetségtelen gazdaságpolitikusaink néhány év alatt tönkretették a működő gazdaságot és ezek a befektetési társaságok azonnal kivonták a befektetéseiket innen, mint ami már nem hoz megfelelően nagy hasznot. Magyarán futottak a pénzük után. Nem csak nálunk, hanem több más nagy kockázatú országnál is így jártak. Eközben náluk is olyan politikusok kerültek hatalomra, akik elég veszélyes módon a gazdaságot erőteljesen a hadiipar szolgálatába állították. A bevételek elmaradása a munkanélküliség növekedését hozta, ami együtt járt a lakossági hitelek befagyásával és a bankok csődjével. 

A szabadverseny hazájában állami beavatkozásért kiáltottak a rosszul hitelező és a fizetésképtelenség miatt a bevételüket elvesztő nagy cégek. A friss elnök egy óriási segélycsomagot fogadtatott el a törvényhozásban. Egy nagy baj van csak! Ezt a pénzt azonban nem a bankóprés beindításával akarják előteremteni, hanem a világszerte nagy befolyással bíró nemzetközi vállalataik révén akarják megszerezni. Most még menni fog! Fel kell azonban arra is készülni, hogy nem lehet az egész világ életszinvonalát lerontani azért, hogy a saját életszinvonalukat fenntartsák.

A globalizáció teljes kifejlődésével sajnos nem lehet azt mondani, hogy ez az egész az ő bajuk! Így arra kell gondolni, hogy milyen módon lehet csökkenteni a külföldről begyűrűző hatásokat és lehet-e kitörési pontot találni?

A kommersz amerikai filmek tanítása szerint össze kell szorítani a fogunkat és nagyon kell akarni a győzelmet és akkor az sikerülni is fog! Ahhoz azonban számba kell venni a lehetőségeinket. Az ország iparának nagyobbik hányada külföldi kézben van. A haszon természetesen az ő anyaországuk gondját csökkenti. A termőföld jelentős része a zsebszerződések miatt ugyan már külföldi kézben van, de nem az a legfőbb gond, mert a régi tulajdonosok még bérlőként dolgoznak a földeken és a külföldi tulajdonos otthon eltitkolja a jövedelmét. Ezzel nem csak Magyarország számára okoz kárt, de otthon is adócsalást követ el. A pénz meg eltünik. Mi marad? Az adóbefizetésből egy kis hányadot lehetne fordítani a hazai ipar fejlesztésére, mégpedig a belső ellátás biztosítására. A mai helyzetben az önellátás irányába való elmozdulás segíthet, de még mindig lesznek gondok az olaj, a gáz és az elektromos áram árával, mert ezek már zömmel külföldi kézben vannak. Az árszabályozás már régen nulla, ezek a cégek szabják meg az árakat, a magyar állam csak kérhet és jelenthet. Ha keménykedik, akkor úgy jár, mint a gyógyszergyárakkal, akik bekebelezték az egészségügyet.

A maradék forrás csak a bérből és fizetésből élők megsarcolásából teremthető elő. Már most látszik, hogy nem tudnak igazságos megoldást találni. A statisztikai adatok alapján az országunk a közepesen fejlett, nem szegény országok közé tartozik, és egészen jó GDP adatokkal rendelkezik. Az egésznek csak az a baja, hogy ezek a jó adatok a költségvetési bevételek oldalán úgy jelennek meg, hogy a kiadási oldalon messze magasabb összegek szerepelnek. Ennek megfelelően a statisztika igaz lesz, mert a költségvetésünk deficites.

Azt kellene tehát megoldani, hogy a deficitet valahogy csökkentsük és a források átcsoportosításával és az emberek megsarcolásával szerzett forrásokból iparfejlesztést kellene végrehajtani, mert az munkahely és újabb vásárlóerő még akkor is, ha a tömeg minimálbéren él is!

De miért nem lehet ezt végrehajtani? A világválságtól függetlenül több embercsoport van, akiknek nem felelne meg, ha végre lehetne hajtani ezt az elképzelést! Elsősorban a rendszerváltozás óta felnövekedett politikusoknak nem felelne meg, mert már hozzászoktak a semmittevésből és a büntetlenség miatti gátlástalanságból fakadó jóléthez. A költségvetés kiadásainak jelentős részét az irreálisan nagy törvényhozás, államapparátus és megyei, valamint a regionális  szervezetek működtetése jelenti. A Magyarországon működő külföldi tulajdonú cégek magyar vezető munkatársai minden befolyásukat bevetnék annak érdekében, hogy az államnak ne lehessen nagyobb mozgástere, mert akkor befolyásuk csökkenne és ez ellentétes a tulajdonosaik elvárásaival.

Néhány magyar tőkés, akik felismerték, hogy csak termék-előállításból lehet munkahelyeket teremteni és ezáltal az életszinvonalat emelni, megpróbálta a kormány támogatását kérni, de azonnal falnak mentek. A magasabb szempontok figyelembe vétele miatt nem is tárgyaltak a hazai ipar fejlesztéséről. Sajnos, ezen nem is lehet csodálkozni! A nálunk gazdagabb országok a gazdaság kisegítésével a "hazai" gazdaságot segítik, míg nálunk egy gazdasági élénkítő csomag a külföldi cégek megmentését szolgálná, és a beleölt pénz külföldre folyna ki.

Már olyan kezdeményezésről is hallottam, hogy vidéken újra feltalálták a faluközösséget. Ez úgy működik, hogy a falu lakosai minden alapvető élelmiszert előállítanak és saját értékrendjük alapján közösen kezelik a falu ellátására elegendő terméket. Így mindenkinek jut, és senki sem hal éhen. Ez a "hadigazdálkodás" rövid távon még működhet is, de a környezet hosszútávon nem tűri, hogy egy kisebb közösség kivonja magát az általános gazdasági folyamatokból.

Vannak politikusok, akik nagymértékű adócsökkentést várnak el a kormánytól, mert az nyugaton már "bevált". Ezzel kívánják a munkahelyteremtést elősegíteni. A választ már a saját szememmel láttam: A külföldi tulajdonú szupermarket hálózat nem magyarországi céget bíz meg elektromos és kommunikációs hálózat kiépítésére, hanem inkább otthonról hozat anyagot, munkást és itt bérel nekik lakást a munka befejezéséig. A jóval olcsóbb magyar céget pedig felszámolják, mert nem kap megrendelést a recesszióra való hivatkozással.

No, akkor most elő az amerikai film ötletével: szorítsuk össze a fogunkat és akarjuk túlélni a recessziót!

Március

A Reformszövetség elővezette az általuk jónak tartott válságkezelő csomagját. A két kis párt rögtön lecsapott rá és ezzel az MSZP-t szinte rákényszerítette, hogy tárgyalási alapként kezelje ezt a megszorító csomagot. Külpolitikai síkon Gyurcsány megpróbált összehozni egy platformot a frissen az EU-ba felvett országokból, de a németek megosztó politikája működött, nem kapott támogatást.

Bármit is fognak elfogadni és megvalósítani, mindenképpen a bérből és fizetésből élők fogják megfizetni annak árát. Ezt erősíti az a hír is, hogy Bokros Lajost vissza akarják hozni a politikai életbe. Ez óriási baklövés! Ő sokkal keményebb, mint a Reformszövetség szakértői, mert csak pénzügyi oldalról vizsgálja a gazdasági válságot és nem foglalkozik a társadalmi problémákkal. A populista politikusoknak jó municiót adna ezzel az érzéketlenségével.

És elkezdődött! Igaz, hogy nem úgy, ahogy Bokros javasolta, hanem cseppenként. Ami azonnal történt, az a vállalkozók által a bérekre fizetendő terhek csökkentése volt januárra visszamenőleg. Ez azt jelenti, hogy több pénz marad a tőkések kezében akkor is, ha a bérek nem változnak! A megrendelések csökkentésére hivatkozva azonban létszámleépítések lesznek, vagy csökkentett munkaidőben dolgoznak. A dolgozók bérkiesését az állam kipótolja. Honnan? Hát az adóbevételeiből! A termékek ÁFA értékét felemelik 23%-ra. Ettől az árúk ára magasabb lesz. A meglévő bérből nehezebb lesz megvásárolni! Eközben a Ft az €-hoz képest nagyon lassan akar visszaállni a 250 Ft-os szintre. Szerintem nem is fog már soha! Ezzel minden megdrágul, mert nem csak a hitelek vannak devizában, hanem az árúkat is euróban számolják el a nemzetközi áruházláncok.

Húsz éve az egyik legnagyobb probléma Magyarországon, hogy liberalizálták az árakat, azaz minden annyiba kerül, mint az EU-ban. A különbséget csak az ÁFA okozta, mert az nálunk mindig magasabb volt, mint egész Európában. A bérek azonban messze alulmúlják az európai szintet. Magyarán, nálunk minden drágább. Sokszor előfordult, hogy Ausztriában olcsóbb volt vásárolni, mint Magyarországon! Most meg az osztrákok itt veszik meg még a ruházati termékeket is.

Gyurcsány felajánlotta a lemondását, ha találnak megfelelő utódot a miniszterelnöki székbe. Ezzel megnyitotta a lehetőséget arra, hogy a szocialisták által túlzottnak tartott Reformszüvetségi javaslatok alapján történjenek meg a reformok. Akármennyire kemény lesz a megszorítás, egy év alatt beindítható a pénzügyi válság megoldása, ugyanakkor olyan társadalmi válságot fog elindítani, amire még nem volt példa Magyarországon.

Megvan a megoldás! Bajnai Gordonnak hívják. Ő csak annyit mondott, hogy mindenkinek fájni fog. Ő csak 1 Ft jelképes fizetést fogad el a miniszterelnökségért. Ő a szuperzseni, aki diplomája után öt évvel már bankvezető, majd cégvezető és néhány év alatt milliárdos lett! Ezek után nem csoda, ha hiszek az összeesküvés elméletnek. Az ilyen zsenik minden esetben valamelyik háttérben megbúvó támogató strómanjai. Előbb-utóbb kibújik a szög a zsákból!

A szakszervezetek is elkezdtek ébredezni. Ez még csak gyenge próbálkozás, de hamarosan kénytelenek lesznek kibújni a pártok háta mögül és a bérből és fizetésből élők érdekvédelméért a tömeg élére kell állni. Alternatívát kell mutatniuk a romboló csürhe ellenében, mert azok kisajátítják azokat a jelszavakat, amelyekkel az érdekvédelmi szövetségeknek kellene élni.

Április

Már április közepe van, de még csak most alakul a válságkezelő kormány! Az eddig kiszivárogtatott elképzelések nagyon keserves időszakot jeleznek és nincs hír arról, hogy a gazdagok mennyiben veszik ki részüket a válság leküzdésében. Úgy néz ki, hogy megint a szegények fizetnek meg mindenért, mert a részletes elképzelések még nem nyilvánosak.

Május

Csepegtetve, de egyre több az információ a megszorító intézkedésekről. Első helyen lehet említeni a már megszellőztetett bér és nyugdíj elvonást. Akármit is mondanak, ez biztosan számítható! Természetesen az érintettek ezt úgy élik meg, hogy kevesebb lett névlegesen is az éves teljes bevételük.

A járulékcsökkentések kifejezetten a vállalkozóknak javít a helyzetén, de nem ösztönöz a munkahelyek megtartására. A dolgozókat ugyanúgy elbocsájtják, mintha nem is kaptak volna mentőövet.

A szociálpolitikai támogatás gondolkodás nélküli eltörlése megindíthatja Magyarországon is a nyomornegyedek kialakulását, mert sok fiatal nem lesz képes önálló lakás megszerzésére. Nem lesz jó az építő vállalkozásoknak sem, mert nem lesz megrendelőjük!

A vagyonadó az első pillanattól kezdve azt mutatja, hogy fogalmuk sincs a vezetésben arról, hogy mi ma Magyarországon a vagyon! A rendszerváltás után majdnem minden bérlakást megvetettek a lakóikkal. Ők tulajdonossá váltak és fizethettek mindenért. A nagy házak sok tulajdonosa szinte sohasem tudott megegyezni a karbantartás költségeiben, így a házak egyre inkább romlottak és a tulajdonosok öregedtek. Most nyugdíjasként a drága, de semmire sem használható tulajdonukat kívánják megadóztatni. Az is hülyeség, hogy az utódokra hagyatékoztathatnák az adótartozást és ezzel eleve csődbe vihetnék a gyerekeiket! A magánházak esetén is vannak hasonló esetek, amikor az átkos szocializmusban nagyon sokan tudtak ingatlanhoz jutni. Akár üdülőtelek, akár házhely volt, valamit csináltak az elmúlt harminc évben. Általában ezek a tevékenységek megnövelték az ingatlan értékét. Most, amikor nyugdíjasként élvezni szeretnék a saját tulajdon előnyét, megadóztatják, mégpedig olyan alacsony küszöbértékkel, hogy gyakorlatilag mindenkinek kell fizetni. Az sem izgat senkit, hogy az olcsó környékekre az elmúlt húsz évben beköltöztek a jelenlegi politikai elit tagjai és jelentősen felverték az árakat. Az ottmaradt őslakosok meg fizethetik a felértékelt telkük után a magas adót. Senkinek nem jut eszébe az, hogy a legtöbbje nem azért vásárolta azt az ingatlant, hogy üzérkedjen vele, hanem azért, hogy legyen egy lakhelye, ahol nem 50 négyzetméteren kell a három generációs családnak laknia!

Az ÁFA felemelése megnöveli az adóbevételeket, ha a lakosság fogyasztását tekintjük. Ugyanakkor sok cég fog úgy csődbe jutni, hogy a tulajdonos kifosztja a bankszámlát és eltünik egy távoli országban, ahonnan nincs kiadatás. Ezeket nem érdeklik a politikai lózungok, hanem egyértelműen a maximális haszonszerzés motiválja őket. A dolgozók, a részvényesek meg nézhetik, hogy az eddig jól prosperálónak hitt cég több százmilliós adótartozás miatt felszámolásra kerül és valami jól értesült vállalkozó elhalássza 1 euroért az egész kócerájt. Ezzel kisemmiztek sok kisbefektetőt. Az egészben az az aranyos, hogy a gazdasági bűncselekmények elévülése öt év! Utána Hawai!

Július

Az első konkrét intézkedések megtörténtek! Az ÁFA 5%-kal emelésre került, csak a kenyér és a tej ÁFA tartalma csökkent 2 %-kal. Mit eredményez ez? A pékek a az alapanyagok ,  a szállítás és az energia megemelt árát bele fogják építeni a termékeikbe, így lesz áremelkedés. A tejesek már morognak, mert a felvásárlók igyekeznek leszorítani a felvásárlási árakat. Ezt egészen addig tudják csinálni, amíg a támogatások mértéke az EU országokban nem lesz egyenlő nagyságú! Addig mi másodosztályú EU államként fogunk vegetálni!

A vagyonok megadóztatása indokán mondta a pénzügyminiszter, hogy a nagy vagyonú 5 %-nyi lakos befizetése fedezi a lakosság 90 %-át kitevő népesség személy jövedelemadó csökkentését. Ezért azt hiszem, hogy kilenc millió magyarnak térdre kellene borulni a tolvajok nagylelkűsége előtt.

Hasonló otromba kijelentése volt régebben a miniszterelnöknek is, aki szerint az, aki nagyobb tulajdonnal rendelkezik, mint amit fenn lehet tartania a jelenlegi szabályok alapján, az költözzön kisebb lakásba! A baj csak az, hogy a csóró nem tudja eladni a "drága" tulajdonát és így nem tud kisebbe költözni, mert nincs pénze. Ha lenne pénze, fenn tudná tartani a tulajdonát!

Augusztus

Most már látszik, hogy nem változik semmi! A gazdagok akkor is csak a maguk előnyére hoznak törvényeket, ha azt mondják, hogy ők is kiveszik a részüket a válság nehézségeiből. Olyan jól kitalálták az elvárható jövedelem fogalmát, hogy az már a jósnők kategóriájában is díjnyertes lenne! Ezzel egy csapásra sok százezer embert kényszerítettek arra, hogy vagy csaljon, vagy menjen tönkre, mert az állam határozza meg, hogy egy szakmában mennyi az elvárt jövedelem, de nem gondolja meg, hogy egyszer jobban, másszor rosszabbul megy az üzletmenet. Azonban ők tudják, hogy mi az a minimum, amit egy szakember kereshet! Arra nem gondolnak, hogy esetleg az általuk meghatározott összeg nem realizálható?

A másik, jelenleg ellenzékben lévő párt éhes hiénái már alig várják, hogy bekerüljenek a hatalomba és lenyúzzák rólunk a maradék bőrt.

December

Elkészült a jövő évi költségvetés! A parlament meg is szavazta! Az ellenzék köpköd, hogy ha ők kerülnek hatalomra, akkor pótköltségvetést csinálnak, mert csak így lehet kijavítani a Bajnai kormány baklövéseit. Eközben a kormány úgy ítélte meg a helyzetet, hogy nem kell az IMF hitel időarányos részét felvenni, mert az államháztartás helyzete ezt nem indokolja.

Kinek van igaza? Biztos, hogy mindkét fél igazat mond, vagy csak előrehozták a választási kampányt? Nagyon úgy néz ki, ez az utóbbi eset lehetséges!

A válságkezelő kormány azt mondja, hogy megtette a kötelességét, a többit a demokrácia szabályai szerinti választott kormány folytassa. Több tagja már le is mondott, mert szerintük már újabb fontos intézkedésre nincs szükség, csak pontosan folytatni kell az elkezdett reformokat.

Az ellenzék pánikot kelt, mert minden fórumon azt sugallják, hogy a jelenlegi intézkedések nem jók, nem fogják elérni a kitűzött célt. Pótköltségvetést kell majd szegény friss kormánynak készítenie, hogy korrigálják az elkövetett hibákat. Szerintem ez már nem a válságkezelésről szól, hanem egy politikai kampány a jövő évi választások megalapozására.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.