Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Felesleges emberek

2009.07.04

Valaha egy család örült, ha az őseik közöttük éltek, mert a folyamatosságot jelentették számukra, az elődök bennük testesültek meg. Tapasztalataik fontosak voltak az utódok számára. Nem kellett nyugdíj, természetes volt a gondoskodás az öregekről.

 

 Az "átkos" kapitalizmusban, a második világháború előtt csak néhány megkülönböztetett állás járt nyugdíjjal. Külön érdem volt ezekben az állásokban dolgozni, rangot adott azoknak az embereknek. MÁV, BSZKRT, Posta, államigazgatás; ezek voltak az irigyelt állások. (Érdekes, hogy ezek a foglalkozások mára mennyire leértékelődtek!)

 

Az "átkos" szocializmusban a nyugdíjat általánossá tették, mert a szakszervezetek egyik alapkövetelése volt ez. Az állam garantálta, hogy minden nyugdíjba menő dolgozó nyugdíjat kap! A mértéke tulajdonképpen lényegtelen, mert nem volt alapja, csak a pénzsajtó és a teljes állami újraelosztás rendszere tette lehetővé, hogy egyáltalán működjön.

 

Viszonylag hamar, a hatvanas évek elején rá kellett jönni az ország vezetőinek arra, hogy a gazdasági törvények a szocializmusban is működnek. Nagyon nehezen tudtuk az üzemek gazdaságos működését számolni, amikor az import alkatrészek ára nem valós értéken jelent meg, mert a Forint nem volt konvertibilis és az átszámítás nem volt valós! Különben is, az állam alig hagyott valamennyi pénzt fejlesztésre, a nyereséget nagyrészt elvonta és ebből fedezte a nyugdíjalap feltöltését és a szociális juttatásokat, amelyek a világon példamutató mértékűek voltak.

 

Még azt sem lehet mondani, hogy nem figyeltek a gazdaság irányítói a nemzetközi tendenciákra, mert már az "Új Gazdasági Mechanizmus" bevezetése is azt a célt szolgálta, hogy lassan minden értékén legyen elszámolva és a munka értéke a torz értékrendről beálljon egy optimális értékre. Ez nem tudott megvalósulni, mert a jól működő gazdasági társaságok mellett az állami vállalatokat továbbra is sarcolták. A jól működő vállalatok nyeresége továbbra is az államhoz vándorolt, míg a gazdasági társaságok adózása még gyerekcipőben járt. Az első olajválság nagyon megrendítette az ország gazdasági helyzetét és minden mozdítható pénzt felhasználtak a megoldására. Felhasználták a nyugdíjalapban lévő pénz nagy részét is. Megtehették, mert arra számítottak, hogy a helyreálló gazdasági helyzet lehetővé teszi az újra feltöltést. Nem tudták, hogy az olajválságot csak rövid fellendülések és újabb válságok sorozata követi.

A rendszerváltozást egy eléggé bizonytalan gazdaságú országban hajtották végre. Az emberek azt hitték, hogy a szocializmus szociális vívmányait továbbra is élvezve a kapitalizmus távolról látható előnyeivel együtt élvezni fogják. Húsz év is kevés volt, hogy ráébredjenek, nem úgy működik a kapitalizmus, mint ahogy azt a szocializmusból látták.

A nyugdíjalap hiányos volt és állandóan állami segítséget kellett nyújtani a kifizetések biztosítására. Sokat cikkeztek erről és több vezetőt is elhasználtak, mégsem javult a helyzet. Azután kitalálták az egyéni gondoskodást a magán-nyugdíjpénztárak megalakításával és kötelezővé tételével. A rosszul gazdálkodó és hibás befektetéspolitikát folytató cégek kevés hozamot termeltek, amely a mostani világválság hatására veszteséget produkált.

Az emberek sajnos az idő múlását nem tudták megállítani és az ötvenes évek elejének gyermek-sokasága elérte a nyugdíjkorhatárt. Mivel nincs miből kifizetni őket, megemelték a nyugdíj-korhatárt és elkezdték utálni a nyugdíjasokat. A liberális miniszterek mindent megtettek annak érdekében, hogy az öregek ne jussanak el megszokott orvosukhoz, röghöz kötötték a betegeket a kórház-átalakításokkal, a kórházak gazdálkodását hozzá nem értő emberek kezébe adták, akik pontosan felügyeltek minden kiadott fillérre, de nem orvosi, hanem gazdasági szempontból vizsgáltak minden esetet.

Ezek a körülmények okozták, hogy a nyugdíjasok, akik az addigi fizetésük kisebb hányadát kapták nyugdíjként, az emelkedő gyógyszer-árakat, a hülye vizitdíjat is kifizették, mert orvoshoz kellett menniük, hiszen öregségükkel a betegségek is szaporodtak. Szép lassan legatyásodtak, mert a nyugdíj emelése soha nem tartott lépést az életszínvonal romlásával. A nyugdíjasokról meg elkezdtek cikkezni, mint a felemelkedés hátrahúzóiról, mert olyan sokba kerülnek a költségvetésnek, ezért nem jut másra! A sok hülye nyugdíjas, meg nem csak a saját létfenntartásának problémáit próbálja megoldani, hanem a munkanélkülivé vált felnőtt gyerekeit is megpróbálja eltartani!

A rendszerváltozás óta eltelt húsz év. Felnőtt egy új generáció. Fogalmuk sincs, hogy mi volt régen, nem is érdekli őket. Azt tudják, hogy nehéz munkát találni és a munkahelyeket csupa idióta negyven-ötven éves vénember foglalja el. Ha jogosítványt akar csináltatni és ehhez orvosi vizsgálat kell, annyi öregembert és öregasszonyt kell kivárni a rendelőben, hogy az már túlzás! A legtöbb esetben szóvá is teszik, hogy a kriptaszökevények miért foglalják el az aktív emberek helyét!

És ezt a fiatalt egy hasonlóan öreg nagypapa és nagymama nevelte, amíg szülei a pénzt keresték. Ezek a nyugdíjasok (kb. 3 millióan) ebben az évben nagyon fontosak lesznek a politikusoknak, mert választás lesz! A hatalmon lévők elvették a 13. havi nyugdíjat, ami ugyan nagy érvágás volt mindenkinek, de senki nem mondhatta, hogy a nyugdíjasok nem vették ki részüket a válság rendezéséből. Igaz kaptak egy homályos ígéretet, hogy a gazdaság fejlődésének egy bizonyos tempója után visszaadják. A baj csak az, hogy ők már csak néhány hónapig lesznek hatalmon, míg a várható győztes még csak ennyit sem ígért, hanem egy meg nem határozott szinten akarja értékén tartani a nyugdíjakat. Ez persze azt jelenti, hogy reálértékben biztosan csökkenni fog az értéke.

Mára már sok nyugdíjas tartja el (eteti, ruházza, lakást biztosít és fizeti az egészségbiztosítási díját) az iskolából kikerült gyerekét, aki évek óta nem kap munkát!

Az internetes fórumokon ennek ellenére egyre nő a nyugdíjasokat elítélő megszólalások száma. Ezek szerzői között előfordulnak olyan fiatalok is, akik nem látják, hogy szüleik milyen komoly áldozatot hoznak értük, amikor biztosítják számukra az alapvető életfeltételeket. Rajtuk kérik számon azt az életszínvonalat, amelyet szeretnének elérni, de amit még munka mellett sem fognak soha elérni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

zsotza1@googlemail.com

(Kovács Zsolt, 2010.02.25 20:41)

Örülök,hogy az idősebb honfitársaim is felfedezik az Internetet! Örülök a higgadt,és mégis szókimondó írásnak-köszönöm! Tettszik az egész Oldal,sok sikert kívánok hozzá! Szeretettel&tisztelettel:Kovács Zsolt