Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Azok a fránya köztisztviselők

2008.10.18

Kik is  azok a köztisztviselők?

A médiák nagyon jól kihasználják azt a tényt, hogy sokan nem tudják, hogy a köztisztviselők hol dolgoznak, és mi is a feladatuk? A Köztisztviselői törvény jó, de nagyon száraz jogi szöveggel meghatározza ezt.

A rendszerváltás óta állandóan csak azt lehet hallani, hogy a köztisztviselők korruptak, visszaélnek a hatalmukkal és ami a legfontosabb, túl sokba kerülnek az államnak! Ehhez mindenképpen tudni kell, hogy minden társadalmi rendszer kinevelte a saját hivatalnoki karát, akik a hatalom intézkedéseinek közvetítésére esküt tettek. Ők találkoztak a lakossággal és biztosították a hivatalok törvényes működését. Ezek lehettek a kormányhivatalok, minisztériumok, országos hatáskörű szervek és az önkormányzatok hivatali részei. Természetesen minden társadalmi rendszerben más volt a nevük és egymással való kapcsolatuk.

A népi demokráciában az egypártrendszer érvényesült és a hivatalok is egy egységes hierarchiába rendeződtek úgy, hogy a szakszervezeteket, a népfrontot, de még a Vöröskeresztet is magába foglalta. A rendszerváltás után először megszabadultak a társadalmi szervektől, de zavarólag hatott a tanácsrendszer önkormányzati rendszerré alakulása. Érdekes volt látni a hivatalok vezetőinek bizonytalankodásait, amikor az államigazgatás és az önkormányzatok eltérő érdekei miatt ellentétbe kerültek egymással. Nem volt többé direkt utasítás! Ki kellett alakítani az új társadalmi rendszernek megfelelő új államigazgatást. A köztisztviselői törvény viszonylag gyorsan megszületett és megalapozta az új rendszert.

A régi hivatalnokok, akik ezután köztisztviselők lettek, elkezdték alkalmazni az egymással nem együttműködő régi és új törvényeket. Az egymást követő kormányok igyekeztek "javítani" a köztisztviselői állományon, ezért az alapvizsga és szakvizsga elrendelésével egy új végzettséget is kellett azoknak szerezni, akik köztisztviselők akartak maradni. A változó kormányok az államigazgatás állandó átszervezésével egyre újabb és újabb minisztériumokat hoztak létre, ami az országos hatáskörű szervek átszervezését is jelentette. Mindezt folyamatos létszámleépítéssel segítették. A létszámleépítésnél nagyon ügyeltek arra, hogy lehetőleg vagy régi szakembereket, vagy politikailag megbízhatatlannak tűnő embereket menesszenek és saját csapattagokat vegyenek fel helyettük. Ennek legcsúnyább formája a főtisztviselői státusz kitalálása volt. Ezek az emberek más bértáblázattal és felmondhatatlan státusszal rendelkeztek.

Az elmúlt tíz évben a politika bevadult és minden lehetséges területen megpróbálta kiirtani a szakértelem legkisebb csiráját is. Jelenleg már ott tart ez a háború, hogy keresni kell olyan szakembereket, akik még emlékeznek arra, hogyan is kell egy törvényt előkészíteni, egyeztetni a társszervekkel és a társadalmi szervezetekkel.

Ez a társadalmi vitára bocsátás manapság azt jelenti, hogy merev álláspontokat kellene közelebb hozni egymáshoz és kompromisszumok árán létrehozni egy konszenzust. Az előkészítő tárgyalásokat a közigazgatási és szakmai ismeretekkel nem rendelkező "új" köztisztviselőknek kellene lefolytatni, de a hajthatatlan partnerek megdolgozására nincsen joguk olyan javaslatokkal élni, amelyeket a politikai vezetés előzetesen nem hagyott jóvá. Ha mégis megteszik, akkor "túllépik a hatáskörüket" és ez azzal járhat, hogy kirúgják őket. Aki ezt felismeri, az nem is fog soha kreatívan gondolkozni, mert meg kívánja tartani az állását. Ezek az elvek sajnos pontosan megmutatkoznak az önkormányzati rendszerben is.

A magas jövedelmű köztisztviselők

A köztisztviselők bérezését a köztisztviselői törvény határozza meg. Eredetileg nagyon progresszív, a dolgozók elvándorlását megakadályozni tervezett, törvényben meghatározott folyamatos növekedés volt kihirdetve. Az első demokratikus kormány rossz gazdaságpolitikája miatt csődbe ment ország megmentését az IMF hitel segítette olyan áron, hogy a szociális rendszert is szétzilálták, valamint a legmegfoghatóbb bérmunkásokat, a köztisztviselőket is bérbefagyasztással sújtották. Így még meg sem kezdődött a köztisztviselők bérének felzárkózása a gazdaság többi szereplőjéhez, máris lemaradtak. Ezek után minden kormány élénken ellenkezett a köztisztviselők bérének felzárkóztatása ellen, bár egyértelműen kimutatták, hogy a köztisztviselők nem csak a külföldi összehasonlításban, hanem belföldön is alulfizetettek.

Miért van mégis a köztudatban, hogy a köztisztviselőknek magas a fizetése? Az Orbán kormány idején nagyarányú minőségi váltás kezdődött a közigazgatásban, ami egészen odáig ment, hogy a szakvizsgát tevő köztisztviselők a miniszterelnök aláírásával ellátott oklevelet kaptak. A pénzbeli elismerés mindig csak a költségvetés nehézségeire való hivatkozás után a szakszervezetek által kicsikart vívmányként jelent meg a fizetési papíron. Ugyanakkor létrehoztak egy új köztisztviselői kategóriát (főtisztviselő), amivel felrúgták az eddig kialakult konszenzust. Ezek az emberek lettek volna az új közigazgatás törzsemberei, akiket nem lehetett elmozdítani a kormány mandátumának lejárta után sem, fizetésüket pedig a versenyszféra középvezetői szintjén állapították meg. Így azonnal két-háromszoros fizetésben részesültek, mint a bértáblázat alapján fizetett "mezei" köztisztviselők. Hamarosan bebizonyosodott, hogy sok esetben nem a szakmai tudás volt a döntő, hanem a politikai lojalitást fizették meg. A politikai vezetés nem bízott a köztisztviselői karban, ezért szűrőnek építette be a szervezetekbe ezeket az embereket a felsővezetés és a dolgozók közé. Ennek romboló hatása igen sokáig érezhető volt.

A köztisztviselői bértáblázat nem követte a politikai beavatkozást az államigazgatás gépezetébe, mert nem választotta szét a politikai munkásokat a köztisztviselőktől. Az államtitkárokat ugyanúgy köztisztviselőként kezelte, mint a tanácsosokat, főtanácsosokat (stb). Ez nagy hibája volt a rendszernek, mert minden átalakítás után változott a vezetői stáb, ami egyértelműen a miniszter politikai köréhez tartozott. Sok esetben a tisztán szakmai státusú főosztályvezetőkig lenyúlt a változás. Ezek után létre kellett hozni a politikai munkatárs fogalmát, amely legalább nem köztisztviselői státus volt és csak meghatározott ideig működött. Ebből is látszik, hogy a "tiszta" köztisztviselői kar létszámban megfogyva, jelentőségétől megfosztva szolgálta ki a különböző státusú főnököket, akik ezt ki is használták. Ma már akárhogy is magyarázzák, a túl drága államigazgatás nem a köztisztviselők "magas" fizetése miatt drága, hanem a politika által átszőtt apparátusok miatt, amelyek ott tesznek keresztbe az "ellenségnek", ahol tudnak.

A köztisztviselők a fizetésük mellett csak igen kevés (oktatás, publikáció) lehetőséget kaptak jövedelmük kiegészítésére. Az eltitkolt jövedelmek kiderítésére hamar bevezették a vagyonbevallást, és rendszeresen ellenőrizték is azt. Az egyetlen előny, a biztos munkahely is már csak emlék, mert a menedzser típusú kormányzás bebizonyította, hogy tökéletesen rossz megoldás egy demokratikus berendezkedésű országban.

A magyar közigazgatásban magas a korrupció

 

Ilyen és hasonló megállapításokat sulykolnak az újságolvasókba és a TV-nézőkbe. Biztosan igazuk van, mert külföldi, legtöbbször angol és amerikai forrásokra hivatkoznak. Ők aztán nagyon tudják! De kiket lehet megfizetni? Természetesen azokat az embereket, akik alul vannak fizetve, és ezért minden eszközt igénybe vesznek, hogy jövedelmüket kiegészítsék.

A privatizáció teljes folyamata, az önkormányzati vagyonnal történő gazdálkodás, az autópálya-építés, a MÁV, a METRO-építés és a kormányzati beruházások előbb-utóbb mind címlapra kerülnek, mint korrupció-gyanús esetek. De hol van itt szerepe a köztisztviselőknek? A legtöbb esetben a tárgyalásokon résztvevő vezető felkészítőjét írják meg a rendelkezésükre bocsátott dokumentumok alapján. Elképzelhető, hogy egy jól megírt felkészítő hatására a milliárdos üzletet elnyerő cégnek megéri egy exkluzív ajándék juttatása a köztisztviselőnek. Ez azonban csak fikció! A legutóbbi "vizsgálatok" 25%-os korrupciót feltételeznek! Ez azt jelentené, hogy minden elnyert tender negyed része visszavándorol magyar zsebekbe! Csak egyetlen autópálya-szakasz kilométerenkénti 4 milliárd forintjából 1 milliárd a csúszópénz? Ezt a köztisztviselő nem tudja eldugni! Az állandó vagyonellenőrzés mellett nem ér semmit a pénzzel, ha nem tudja hasznosítani. Ha egész családjával nyaralhat a Karib-tengeri szigeteken, akkor ez bekerülhet 5 millió forintba, de az egy milliárdhoz képest ez semmi!

Ezeket a pénzeket azoknak a minden gyanún felül álló döntéshozóknak a környezetében kell keresni, akik legjobban ágálnak a korrupció ellen. Náluk sokkal könnyebb elrejteni ezeket a milliárdokat. Az újságokban minden évben megjelenik egy-egy cikk a lebukott, korrumpált miniszterről valahol a világ végén.

Milyen korrupciós lehetőségei vannak egy köztisztviselőnek? Csak ott lehet őket korrumpálni, ahol döntési jogkörük van! Minden más esetben van főnöke, aki lefölözi a hasznot, mert az ő tudomása nélkül nem történhet semmi! Ha mégis, akkor nem főnök! Ennek megfelelően még a sok pici tétel sem hoz annyit a konyhára, hogy megérné. Azért vannak akik megpróbálják és ők azok, akiket a TV-ben mutogatnak rabszíjon, akik megkárosították 10-20 millió forinttal a társadalmat. Nagyon álszent viselkedés ez!

Most már nincs köztisztviselői kar! Helyette létrehozta az Orbán kormány a kormánytisztviselői státust. A köztisztviselői törvényt megfaragták és az új törvény hatályba lépett. Csak úgy tették, hogy az új törvény nem teljes egész, ezért a köztisztviselői törvény maradékával együtt érvényes. Nagyon ügyes! A kormánytisztviselőt indoklás nélkül két hónapi végkielégítéssel el lehet küldeni! A kedvezményeket azonban megörökölték a köztisztviselőktől, a bértáblázatuk megváltozott és nem a tapasztalatra épít, hanem a "teljesítményre".

Eddig sem működött jól a kormányzati munka, de ezek a professzionális kormányzati munka végnapjai!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.