Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kastélyok: Szépségek és bosszúságok

2009.08.20

Ezt az utazást rendesen előkészítettük, mert nagyon feszített tempóban kellett végigmenni rajta. Minden szállás és az interneten olvasható javasolt szolgáltatás előre megrendelésre került.

 

Általában a nyugat felé tervezett kirándulásoknál kimarad Klosterneuburg, mert Bécshez való közelsége és elérhetősége miatt mindig a majd később megnézzük kategóriába kerül. Most nem így történt, mert kifejezetten az első célpontunk volt. Bécsben a Duna menti autópálya az alagútjával forgalomszervezés miatt biztosan jó, de megszokni sohasem fogom, mert csak a sötét falakat látom és nyolcvannal megyek a folyamatosan feltöltött három sáv egyikén. Miután elhagytuk az alagutat, gyorsan megérkeztünk.

Kép A főút mellett rögtön elértük az egyes parkolót, ahonnan a kastély közvetlenül elérhető. A kastélyba csak vezetéssel érdemes bemenni, mert a vezetés nélküli látogatás mindenhová beenged és csak a lényeg előtt van egy zárt ajtó, vagy egy rács. A vezetett látogatásnak van még egy előnye, ugyanis három órás ingyenes parkolás jár hozzá. Egy teendő van csak, elutazás előtt érvényesíteni kell a turisták bejáratánál a parkolójegyet. A kastély, az apátság és a templom területén mindenfelé tilos fényképezni! Ezt aztán azzal kompenzálják, hogy a ráccsal elzárt templombelsőben engedélyezik a fényképezést. Ott azonban elég kevés a fény, hogy a csodálatos barokk pompát jól visszaadja.Kép A szépen rekonstruált gótikus apátsági épületekben berendezett múzeum az egykorú szobrokkal és a fő attrakcióként tálalt Verduni oltárral, nagyon nagy élmény. Csodálatos tálalással és megvilágítással mutatják be ezt a gyönyörű műalkotást. A sok részlet miatt az ember folyamatosan újabb és újabb érdekességet fedez fel a hatalmas zománcképekből álló mesterművön.

Sokkal kisebb a felhajtás egy másik különlegesség körül. Az apátság kerengőjének kútházában van elhelyezve egy román kori gyertyatartó. Az alakja a manapság is ismerős hétágú gyertyatartó forma, de a mérete óriási! Közelről tekintve látszik, hogy nem tömör, hanem levelekből, indákból állította össze a középkori mester ezt a legalább 6 m magas és 3 m széles gyertyatartót. Nem engedik fényképezni, pedig a publikációkban csak teljes képet mutatnak róla, így nem látszik szerkezetének légies könnyedsége!

A sok látnivaló és a tematikus vezetések lehetősége még tovább bővíti az itt eltölthető időt, de sajnos délután tovább kellett mennünk Linzbe. Itt találtunk egy diákszállást, amely még nekünk is megfelelt. Számunkra kissé furcsa volt, hogy már Linzben is kialakult a török negyed, de a kuriózumon kívül mást nem jelentett.

Kép Reggel elindultunk München felé, de megálltunk Braunauban, amely egy aranyos középkori városka, jó egy kis pihenőre. Előző este népünnepély volt, amelynek a transzparenseit még láttuk a városkában, de láttuk azt is, hogy a mértéktelen ünneplés hatására a tisztes osztrákok és a szomszéd németek vandálokká változtak. Tavaly láttuk a szép kisvárost, most megdöbbentett a rombolás. Az utcaseprő törökök éppen elkezdték a romok eltakarítását. Gyorsan továbbálltunk, hogy ne a rossz emlék maradjon meg bennünk erről a szép kisvárosról. Az Inn folyón átkelve már Németországban folytattuk az utunkat a Münchent elkerülő autópályáig. Itt kaptunk egy kis ízelítőt a bedugult háromsávos autópályán való döcögésből. Az okot is láttuk: az egyik lehajtónál kisebb koccanás volt. A mentő egy motoros volt! Ezt nálunk is megpróbálták, de ott működik!

 KépMünchenben a célpontunk Nymphenburg volt. Itt nem is szándékoztunk mindent megnézni, mert az lehetetlen egy ilyen rohanó túrán. A központi kiállítást néztük meg, ahol az afrikai és török biztonsági őrök felügyeltek arra, hogy ne fényképezzen senki, pedig a világ minden tájáról voltak látogatók. Ezt segítette az is, hogy minden függönyt behúztak egy helyiség kivételével. A bálterem mindkét oldala üveges és azt besötétíteni nagy piszokság lenne. A park csodálatos, hosszú órákat lehet sétálgatni a nyilvános sétányokon, mert csak az épületek megtekintéséért kell fizetni. Mi úgy döntöttünk, hogy az Amalienburgot nézzük meg. BármelyikKép kastélykát választhattuk volna, mindegyik szépen felújítva várja a látogatókat. Az Amalienburg különlegessége a falakat és a mennyezetet díszítő ezüst domborművek és az ezüst berendezési tárgyak. Nagyon ügyes elgondolásnak tartom, hogy a turisták bejárata a cseléd-bejáró volt. A viszonylag egyszerű, kis szobákon keresztül jutottunk el a sarokszobába, ahol közvetlen közelről nézhettük meg az ezüst díszítéseket és a tükörterem pompás kincseit. Kifelé menet a konyhán át mehettünk, de ez is érdekes volt a maga nemében. Azt azonban pozitívan kell értékelni, hogy megengedték a vaku nélküli fényképezést! Délután azonban abba kellett hagyni a barangolást, mert még hátra volt 150 km Hohenschwangau-ig.

Ez a választás tudatos volt, mert olyan szállást kerestünk, amely a látnivalók központjában van és minden könnyen elérhető. Megérkezésünk után a terepszemle eredményeként át kellett alakítani az elképzeléseinket, mert a kb. 100 lakosú kis faluban legalább tízezer ember hömpölygött és hosszú sorok álltak minden közlekedési eszköz felszállóhelyén és a jegypénztárnál, pedig közel volt a zárási idő. Az előre igényelt jegyeinkről gyorsan le is mondtunk, mert a javasolt látogatási idő tarthatatlannak tűnt a tömeg miatt.

 A nagy tömeg Kép Neuschwansteint akarta látni, ezért ott alakult ki a tumultus. Ezért reggel, még nyitás előtt elmentünk a központi pénztárhoz és rövid várakozás után megkaptuk a jegyünket. A kisbusz, amellyel a Mária hídhoz lehet menni, szerencsére pontosan indult, de három turistabusznyi japán úgy kitömte, hogy csoda volt, hogy menni tudott. Amikor felértünk, akkor derült ki az, ami a faluból nem látszott: a tatarozás miatt az egész kastély be volt csomagolva! A vezetés nagyon profi és gördülékeny volt, a magyar nyelvű vezető-gép jól működött. Egy emelet azért kimaradt a tatarozás miatt és nem lehetett fényképezni! A kastély megtekintése után gyorsan lementünk a faluba és megvettük a jegyünket Hohenschwangau kastélyába. Ezt könnyen megtehettük, mert öten álltak csak sorba, míg a Neuschwansteinbe várók legalább 300 m-es sorban várták a jegyváltást. Kép Számomra érthetetlen, hogy miért nem látogatják ezt a kastélyt is olyan sokan, mint a másikat, hiszen ez volt a mintája a Neuschwanstein-i álomkastélynak. Sok tekintetben még korszerűbb is, mert a feltalálásával majdnem egy időben be lett vezetve a villany, telefon és liftet is építettek a kastélyba. A kiállítás is sokkal életszerűbb, mert a tényleges uralkodó életét és tárgyait mutatja be. Olyan jól sikerült a napi program, hogy maradt időnk felmenni a Tegelberg-re, ahonnan több, mint 1700 m magasról lehet a tájat megnézni. Csodálatos látvány tárul a szemünk elé. A hegy tetején ráadásul sárkányrepülő és paplanernyős-bázis van és sűrűn repkednek a hegy körül. Estére még megnéztük az aranyos kisvárost, Füssen-t. Sajnos a középkori városon kívül a várra már nem maradt időnk, mert bezárt.

Kép Másnap viszonylag korán indultunk, mert 600 km és Európa leghosszabb vára volt betervezve. Burghausen a Salzach folyó fölötti sziklára épült. Teljesen ép és egy része lakott. Nagyon érdekes lehetett volna a várlátogatás, ha nem kaptunk volna egy olyan nagy zivatart, amely elvette a kedvünket a barangolástól és a vármúzeumot is kihagytuk. A hátralévő 400 km-en volt időnk megszáradni. Több zivatarzónán át estére megérkeztünk Bad Deutsch Altenburg-ba, amely a reumások kedvelt fürdővárosa és jelentős római kori ásatási terület. Néhány kilométerre innen van Schlosshof, Szavoyai Jenő és Mária Terézia nyári rezidenciája, amelyet csak nemrég nyitottak meg a látogatók előtt. A restaurálás jelenleg is folyik, de a kastély földszintje és első emelete már kész és kívülről is olyan, mintha új lenne. A fő attrakció azonban a majdnem teljesen helyreállított barokk kert és a most is működő gazdaság.

Kép

A fotózáshoz reggel fél hétkor kellett jelentkezni a a kastély pénztáránál, ahol a jelentkezők névsorát egyeztették a megjelentekkel, majd a normál belépőjegy áráért végigvezettek minket a kastélyon olyan kilátópontokra, ahonnan szép kilátás nyílik a parkra és az épületegyüttes többi részére.  Ehhez felvittek az újjáépítés alatt álló második emeletre is, ahol még nyomokban látszott a szovjet hadsereg emléke. A belső termekben itt is tilos volt a fényképezés. Látszik azonban, hogy néhány év múlva nagyszerű kiállítás lesz látható ott. A kastélyból készített képek után a gazdaságból a barokk pálmaházat (Orangerie) és környezetét fényképezhettük, majd a barokk kertbe beszabadították a fotósokat. A színek és formák kavalkádja várt ránk. Szobrok és szökőkutak díszítik a kertet, míg a kert alsó részén bölények és szarvasok élnek erdős környezetben. Csak győzze az ember fényképezőgéppel és  lábbal!

Ez csak kis ízelítő a Marsch mezei kastélyok közül, de a római ásatások is érdekesek. A kirándulás bebizonyította, hogy az idegenforgalmi és műemlékvédelmi szakemberek egyre inkább azt vallják, hogy jöjjenek a látogatók, de hülye birkaként vonuljanak végig a számukra megnyitott néhány termen és ne akarjanak fényképezni, hanem vegyék meg a gyengén sokszorosított képeslapokat, amiből 12, pont egy tucat! Nem akarják, hogy a látogatóknak egyéni látásmódja legyen, mert az az emlék az idegenforgalom számára nem emlék, ahol a családtagok bámulják a nevezetes hely szépségeit. (Akit érdekelnek az úton készített képek, a www.fotoalbum.hu oldalon a "Kastélyok 2009" albumnéven megnézheti.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.