Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ötven éves érettségi találkozó

2014.03.07

Amikor 1964 tavaszán az érettségire készültünk, minden eltörpült ahhoz a gondhoz képest, hogy fel tudunk-e készülni az érettségire?

Valahogy azért sikerült, mert az egész osztály leérettségizett. Az már csak hab a tortán, hogy ennek az iskolatípusnak technikum volt a neve. Sokan nem is hallottak róla! Először is tudni kell, hogy akkoriban még nem volt általános szabad szombat, ezért a hét hat napján kellett iskolába járni és ebből egy napon nyolc órás műhelygyakorlaton kellett résztvenni. A végeredmény pedig: az érettségi bizonyítvány mellett technikusi oklevél is megillette a végzős diákot.

Természetesen az évzárón elmondták, hogy mi fogjuk a jövőt felépíteni, műszaki középkáderként a termelés biztos bázisát fogjuk jelenteni és még hasonló akkoriban és ma is elhangzó biztató szavakkal bocaátottak ki a nagybetűs ÉLET-be.

Azt hiszem, hogy a lelkesítő szavak akkor sem hatottak ránk túl nagy súllyal, de nekiláttunk. Sokan azonnal elhelyezkedtek technikusként, mert az iskola hírneve ezt lehetővé tette, míg mások felsőfokú tanulmányaikat kezdték el valamelyik tanintézményben. Csak zárójelben említem meg, hogy akkoriban még általános sorkötelezettség volt és a fiúknak tényleges katonai szolgálatot kellett teljesíteni.

Ezek után a volt diákok szembesülhettek az élet kevésbé szép oldalaival is. A munkahelyi féltékenységtől kezdve a munkáslakás akciókon át az olyan új eszmékig, mint az Új Gazdasági Mechanizmus! Ami az eredeti Tervgazdaságban nem létezett, meg kellett tanulni a gazdaságos gyártás elméletét és gyakorlatát, bár ezt ma néhány "publicista" nem ismeri el. Meg kellett ismerni a különböző gazdasági társaságok fogalmát és működését a Gazdasági Munkaközösségtől a Kft-ig. Azután jött az olajválság, sajnos nem is egy, aminek végén a folyamatosan konvertilissé váló Forint egyre inkább a világgazdaság változásával együtt változtatta értékét.

A Gulyáskommunizmus időszakát már szakemberekként, és nem kezdőként értük meg. Lehetőség nyílt arra, hogy a megtakarított pénzünkön megpróbáljuk életünket kényelmesebbé tenni. Lehetett lakást, telket, autót venni és egyre több lehetőség nyílt a külföldi utazásokra is.

Mire hozzászoktunk a jobb élethez, véget ért a hidegháború, szétesett a szocialista tábor és Magyarországon bevezették a többpárt rendszert, ami a rendszerváltást alapozta meg. Ekkor kellett volna a mi generációnknak tenni valamit, hogy ne vesszenek el az addig szerzett jogok. Sajnos nem lépett fel senki sem a nálunk öregebb és rettentően ósdi elméleteket felelevenítő "politikusok" és "ellenállók" ellen, de a radikális fiatal értelmiségieket sem igyekeztek tanáraik helyes útra terelni. Ennek az lett az eredménye, hogy a mi generációnk nem vezetője, hanem kiszolgálója lett az országot tönkretevő politikai vezetésnek. Már volt egy kevés tulajdonunk, amit kalandor akciókkal nem igazán akartunk kockáztatni. Mire végiggondoltuk a helyzetünket, azt tapasztaltuk, hogy közel járunk a nyugdíjazáshoz. Ekkor már nem az volt a fő hajtóerő, hogy megváltoztassuk a világot, hanem inkább az, hogy ne rúgjanak ki egy demokratikus országban politikai okok miatt a munkahelyünkről.

Eddig is eljutottunk! Nyugdíjasok lettünk! Teherré váltunk az ország nyakán! Elkeseredésünkben keresni kezdtük rég elveszített barátainkat, hogy egymás vállára borulva elpanaszoljuk bánatunkat. Rá kellett jönni azonban, hogy mégis van ránk szükség! Sok családban a nyugdíj a dolgozók alacsony jövedelme mellett egy szükséges kiegészítés, amelyet az öregek otthoni és ügyintézési feladatvállalásai csak tovább segítenek. Számtalan esetben a munkanélküli gyermek eltartójaként kiegészítik a szociális háló lyukait az öregek. Még nagyon sok szerep hárul a nyugdíjasokra, amelyeket nem is tudok felsorolni!

Amikor idáig jutottunk, jött az elhatározás: Rendezzük meg az 50 éves érettségi találkozónkat! Gyászoljuk meg az elhúnyt társainkat és ünnepeljük a még élő tanárainkat és osztálytársainkat. A gondolatot tett követte. Sikerült megszervezni a találkozót és az iskolánk jogutódja is befogadott minket, mint öregdiákokat.

Kell még egy alkalom, hogy a még élők szemében megjelenjen az ötven évvel ezelőtt égő fény!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.