Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogyan nézünk ki?

2010.04.13

A választás után olvastam egy összefoglalót, amelyben német nyelvű újságok választási kommentárjait összegezte a szerző. Beállítottságtól függetlenül nagyon óvatos és mértéktartó kommentárok voltak ezek. Mi ennek az oka? Hogyan jelenünk meg a külföldiek előtt?

Már a hetvenes és a nyolcvanas években riadtan kapkodtuk a fejünket, amikor Franciaországtól Svédországig azt hallottuk a velünk kapcsolatba kerülő helyi lakosoktól, hogy sajnálnak minket ott a Balkánon!

Dániában a Karlsberg sörgyárban a gyárlátogatás utáni kóstolónál a vendégek nemzetiségének megfelelően kitették eléjük országuk zászlóját. Amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, akkor egy kis türelmet kértek, mert a szekrényben nem volt előkészítve magyar zászló. Végül előkerült a vezető és büszkén hozta 1976-ban az 1956-os forradalom alatt kivágott címert tartalmazó zászlót. Ez nem csak azt mutatta, hogy nagyon kevesen jártak még akkoriban oda Magyarországról, hanem azt is, hogy nem tartották fontosnak húsz év után sem, hogy nálunk mi van!

Ezután következett egy olyan időszak, amit manapság gulyáskommunizmusnak hívnak. A bevezetőben említett cikkek is visszautalnak arra, hogy a gulyáskommunizmus alatt megszokott életszínvonalat a húsz éve változó kormányok nem merték a valós szintre csökkenteni, és ez okoz olyan komoly feszültséget az országban. Gratulálnak a FIDESZ-nek és erőt kívánnak ahhoz a nehéz munkához, amit most már meg lehet tenni Magyarországon.

Mit jelent ez? Burkoltan azt, hogy Magyarország még ma is többet nyújt a lakosainak, mint amennyit a gazdasági teljesítménye alapján megérdemelnének!

PFUJJ! Ennél mocskosabb és undorítóbb dolgot nem is írhattak volna ezek a többnyire magyar származású cikkírók!

Mi is volt ez a gulyáskommunizmus?

1968-ban (!) Magyarországon be lehetett vezetni az Új Gazdasági Mechanizmus-t. Ez lehetővé tette, hogy a magyar gazdaságban megjelenjen az állami és a szövetkezeti gazdaság mellett a GMK, vagy a Kisszövetkezet. Ezek tulajdonképpen önelszámoló egységek voltak, amelyek valamelyik állami vállalat gyengébb teljesítményű, vagy gazdaságtalan részlegénél alakult és majdnem piaci viszonyok alapján működött. Az állami vállalatoknál ebben az időben kezdtek áttérni a piaci megrendelések alapján történő gyártásra, mert az alapvető árukból az  ellátás  stabil volt és pontos számokra volt szükség ahhoz, hogy a gazdaságos termelés feltételeit biztosítani lehessen. Mindez olyan környezetben történt, amikor a Forint még nem volt konvertibilis, de sok anyagot külföldről kellett behozni. Ennek megfelelően a piaci hatások egyre jobban érezhetőkké váltak. A gazdaságpolitika ezért lépésről lépésre változott, de még messze nem volt olyan, mint Nyugaton.

Az emberek napi 12-16 órát dolgoztak és megkapták a bérüket. A megnövekedett bérkiáramlás lehetővé tette, hogy nehezen megszerezhető dolgokat (jármű, föld, utazás) elérjenek. Az országban az emberek nagy többsége viszonylag gyorsan, néhány év alatt nagyságrendekkel jobb körülmények között élt, mint az azt megelőző időszakban. A szabadabb utazási lehetőségek és a Forint először csak részleges, majd jóval később teljes konvertibilitása megindította Ausztria felé a magyar bevásárló turizmust. Ekkor már nem volt visszaút! Az olajválság minden nyilatkozat ellenére felborította a gazdaságot. A létező szocializmus állami vezetői nem mertek hozzányúlni a konjunktúra rövid ideje alatt adott juttatásokhoz, annak finanszírozása csak kölcsönök felvételével volt biztosítható. A gazdasági rendszerből adódóan az állami vállalatok nyereségét az állam elvonta, míg a piaci alapon működő kisvállalkozások, amelyek nyereségérdekeltek voltak, megkapták a bérüket. Ezzel olyan furcsa helyzet alakult ki, hogy működőképes, nyereséges nagyvállalatok nem tudtak megfelelő beruházásokat megvalósítani, így lassan leépültek.

Ebben a helyzetben történt meg a rendszerváltozás! A népi demokratikus berendezkedésből kimaradt a népi jelző. A mai napig nem meri egyik politikai erő sem kijelenteni, hogy Magyarországon polgári demokrácia van, hanem legtöbbször jelző nélkül csak demokráciának nevezik.

Mire számíthatunk a demokráciától?

A rendszerváltás során a nép azt várta, hogy az ígéretek alapján minden megy tovább, ahogy elkezdődött a létező szocializmusban. Ennek tudható be, hogy mindenki nyugodtan várta a fejleményeket, nem volt lázongás és utcai harcok. A rendszerváltás vértelen volt!

A külföldi elemzők azt látták, hogy egy dinamikus ország gyorsan alkalmazkodik a változó körülményekhez és minden esélye megvan a javulásra. Az elemzők arra nem számítottak, hogy a rendszerváltást véghezvivő pártok külföldi tanácsadói nem az ország érdekeinek megfelelő tanácsokat osztogattak, hanem a nemzetközi nagytőke érdekeinek megfelelően az állami vállalatok gyorsított eladását szorgalmazták. A stratégia az volt, hogy darabolják fel a nagy cégeket és csak azt vették meg olcsón, amelyek meghatározók voltak, a többi rész rövid időn belül tönkrement. Hihetetlen mértékben megnőtt a munkanélküliség, az adóbevételek lecsökkentek, az állam kiadásai megnőttek, mert a törvények nem változtak! Két év elég volt az ország csődbeviteléhez! Kihúzták a választási ciklust, de meg lehet nézni, hogy a külföldi elemzők mit javasoltak! Csökkentsék a szociális, kulturális és egészségügyi kiadásokat, csökkentsék az állami újraelosztás mértékét, vezessék be az öngondoskodásra alapuló egészségbiztosítást és nyugdíjbiztosítást! Ezt az MDF vezette kormány nem merte megtenni, mert méltán várt iszonyú fölháborodásra, ami elsöpörhette volna a párttá alakult mozgalmat.

Ezután jött a mindenki által szidott Bokros csomag, amit a külföldi elemzők hangos ovációval fogadtak, mintegy bizonyítékául annak, hogy a magyar gazdaság a nemzetközi szervezetek által javasolt útra lépett. A változások nagyon kemények voltak és eredményük is hamarosan megmutatkozott, azonban a szociális juttatásokat csak kisebb mértékben faragták meg. Az újabb kormányváltás után sok intézkedést visszavontak és a szociális juttatásokat is megemelték, amely csak a kiadásokat növelte, bár a lakosság közérzete javult. Végeredményben a gazdaság állapota csak romlott, amit a választók újabb kormányváltással honoráltak.

A következő nyolc év nem a gazdaságpolitikáról, hanem az MSZP belső harcai miatti botrányokról, kiszivárogtatásokról szólt és semmiféle változtatásra nem került sor. Ehhez hozzájárult a FIDESZ negatív magatartása és a koalíciós partner SZDSZ akadályozó tevékenysége. Többet ért volna, ha hamarabb szétszakad a koalíció és előrehozott választást tartanak, de a hatalomhoz való ragaszkodás megakadályozta ezt.

A rendszerváltástól eddig végigvitt rossz gazdaságpolitika legyengítette az országot és erre rakódott rá a hirtelen jött világgazdasági válság. A választási harc elfedte ezt az újabb nehézséget. A kiadásokat már nem lehetett másként finanszírozni, csak hitelfelvétellel. Ez újabb megterhelést jelent a népnek. A FIDESZ ígéretei sehol nem tartalmazzák a megoldást, így csak sejteni lehet, hogy nagyon keményen, a Bokros csomaghoz hasonlóan a nép nyomorba taszításán keresztül fogja elérni a külföldi szervezetek elismerését és a hitelek visszafizetését.

Ha ezt megteszi, igazuk lesz a neves újságíróknak, akik elvárják, hogy a magyar kormány úgy viselkedjen, ahogy azt a gyarmattartói elvárják tőle.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.