Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Forradalom

2011.01.09

Régen, az átkos szocializmusban a társadalmi rendszerek fejlődése alapján egyenes fejlődést mutatott be a történelmi áttekintés szerint adott oktatás. Nagyon egyszerű volt elképzelni, hogy az abszolutisztikus császársággal szemben az 1848-as polgári forradalom mennyire korszerűbb eszméket vezetett be a köztudatba. Ez a március 15-én kinyomtatott 12 pontban megfogalmazásra is került!

Az addigi értékmérő, a nemesi oklevél megszűnt társadalomfelettiséget igazoló okmánynak lenni. Egyedül a vagyon lett az emberek értékmérője. A csendben meggazdagodott jogászok és közigazgatási funkcionáriusok keveredni kezdtek a vállalkozókkal és a nemesekkel. Kialakult egy olyan burzsoázia, amely egyre inkább kapitalista módon kezdett gondolkodni. A fejlődés volt minden zászlóra írva, de ez nem tekinthető rossznak, mert akkor alapozták meg a mai modern világ infrastrukturális szolgáltatásait. A víz, a villany, a csatornázás, a vasút- és útépítés, a távközlés és a modern információszolgáltatás alapjainak lerakása sok állami közmunkával próbálta meg elfedni azt a hihetetlen szegénységet és elmaradottságot, amit a kapitalista fejlődés magával hozott. A növekvő elégedetlenség kitermelte azokat az elveket, amelyek az óriásira nőtt vagyoni különbségek ellen léptek fel. Ezeket összefoglalva szocialista eszméknek lehet nevezni. Minden irányzata egy dologban azonos: A túlzottan magas hasznot lefölözve az állam szerepét az újraelosztás révén erősítve próbált igazságosabb társadalmat kialakítani.

Az első világháború végére olyan nagymértékű lett a szegénység és olyan kirívóan gazdagodtak a háború haszonélvezői, hogy hirtelen megnövekedett a szocialista eszmék támogatása. A végeredmény egy forradalmi hullám lett, amely végigsöpört Németországtól Kínáig. Az európai forradalmakat nagyon rövid idő alatt legyűrték a gazdasági hatalmukat féltő csoportok.

Itt kezdődik az a dilemma, amely a forradalom szó körül kialakult. A szocialista forradalmakat leverő erők is forradalmároknak képzelték magukat és az ellenforradalmár kifejezés is már a történészek nézőpontját fejezte ki inkább. Két forradalom élte túl ezt az első világháborút követő időszakot. Az egyik az orosz, a másik a kicsit később indult kínai. Mindkettő átélt egy borzalmas polgárháborút és győztesként egy teljesen új államrendet épített ki. A Föld egységes világrendje megváltozott és két gyökeresen eltérő szemlélet állt szembe egymással. Ha elfogadnánk azt a nézetet, hogy a kapitalizmus ellenében kitört forradalmak a pozitív forradalmak és a szocializmus elleni forradalmak ellenforradalmak, akkor logikailag még magyarázható is lenne az elmúlt száz év történelme. Sajnos a gyarmati rendszer felbomlása sem volt olyan sémához köthető, amely ezt az elvet megerősítette volna.

Mára az a helyzet alakult ki, hogy minden botcsinálta diktátor forradalmárnak kiáltja ki magát, nem törődve azzal, hogy ezzel a modern kor történészeinek komoly problémát okoznak. Az is igaz, hogy a forradalomra való hivatkozás a nemzetállamok kialakulása óta a legnagyobb hatású lelkesítő szöveg. Egyelőre az bizonyos csak, hogy a forradalom kifejezést sok megátalkodott politikus arra használja, hogy az általa vezetett forradalmárok elől eltitkolja eredeti, a saját gazdagodását célzó társadalmi változtatások értelmét.

Nálunk sem más a helyzet. Ma itt is van olyan politikus, aki forradalomnak nevezte az elődjétől megcsömörlött választók döntését, amellyel 2/3-os többséget kapott a Parlamentben. Ezt a többséget most egy diktatüra alapjainak lerakására használja. Olyan ügyesen teszi ezt, hogy sokan még tapsolnak is hozzá. Nem látják az egyes lépések következményeit és hatását, így a monoton egyhangúsággal nyomott demagóg tájékoztatás eléri célját, és képes elrejteni azt a nyilvánvaló szándékot, hogy a sok évtizeden át hiányolt demokratikus intézményrendszert még alig húsz éves korában megbénítsa.

Ha a forradalom pozitív gondolatokat, haladást és jobb, igazságosabb társadalom kiépítését jelenti, akkor ez a forradalom a diktatúra felé fordulásával nem megy át ellenforradalomba? Mi van akkor, ha ezt a forradalmat egy más ideológia megbuktatja? Beszélhetünk akkor ismét forradalomról? Mikor tévedünk, ha  kimondjuk valamelyik forradalmár tevékenységéről, hogy segíti a népét, azután egy új kurzus felelősségre vonja a népvezért, mert romlásba vitte az országot? Nagyon jó volna már, ha elfelednénk ezt az állandó pártoskodást és tudomásul vennénk, hogy nem mi fújjuk a passzátszelet! A nemzeti együttműködést nem szlogenként kellene használni, hanem megteremteni a tényleges öszzefogást azzál, hogy pontos, közérthető célokat adnak egy ország lakosságának, amelynek megvalósításához az összefogást igénylik. A jelenlegi uniformizálási irányzat a demokrácia elutasítását jelenti! Nem vitatkozni akarnak, hanem diktálni! Az ilyen forradalom káros!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.