Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fél évszázad

2013.12.04

Az ember hajlamos elfeledkezni az idő múlásáról és csak akkor lepődik meg, ha egy jellegzetes évfordulóra felhívják a figyelmét.

Ez történt velem is!

Sok csillogó szemű fiatal gyülekezett 1964 tavaszán az akkor Landler Jenőről elnevezett technikumban.

Az ok: BALLAGÁS.

A szülő és tanárok az alkalomhoz illően komolyan vették az eseményt, de a diákok, akik tele voltak energiával, sokkal inkább a vidámabb oldaláról tekintették az eseményt. Elhangzottak a szokásos szövegek, hogy "Tiétek a jövő", meg "Belőletek kerülnek ki Magyarország műszaki életének vezetői" és hasonló kijelentések. A diákok természetesen nem igazán gondoltak bele ezeknek a szavaknak a jelentőségébe, hanem egyszerűen nekivágtak a nagybetűs ÉLET-nek.

Volt, aki továbbtanult, volt, aki munkába állt, de a négy évig együtt tanuló diákok szétszóródtak az országban, de akadtak olyanok is, akik más országban kezdtek az életnek.

Pár évvel az érettségi után Magyarországon elkezdődött az Új Gazdasági Mechanizmus nevű, az addigiaktól jelentősen eltérő gazdaságpolitikai fordulat. Ezek a fiatalok ezt sikeresen vették és jó eredményekkel büszkélkedhettek a ritkábban szervezett találkozókon. Azután következtek olajválságok, sok mindenben megváltoztak a nézetek, meg kellett tanulni létezni a KGST-ben, majd egyre inkább a nyitott gazdaság szabályait kellett tanulni. A közgazdasági szemléletmód is újdonság volt a tervgazdasághoz képest. Ez a generáció képes volt ezeket az elveket magáévá tenni és fokozatosan közeledni Európához. Eközben elérte őket is az élet negatív oldala is, mert hírét vették, hogy az osztálytársak közül néhányan elhunytak.

A rendszerváltás már komoly szakemberekként, több esetben felelős beosztású vezetőként érte el őket. A többség nem foglalkozott közvetlenül politikával és így nem is részesülhetett a privatizáció előnyeiből. A kegyetlen élet-halál harc nagyon lekötötte a figyelmüket, mégis sikerült a harminc éves érettségi találkozó megszervezése, amely óriási fegyvertény volt az egyre nehezedő gazdasági helyzet miatt.

Azután következett az az időszak, amelyben a szaktudást egyre kevesebbre tartották, mert "szocialista" volt, meg kellett küzdeni a következő generáció nyomásával, akiknek hasonló jókat möndtak tanáraik az iskolákban, mint nekik, családi problémákat kellett megoldani, alkalmazkodni kellett az egyre kisebb mozgástérhez, majd rá kellett jönni, hogy a vezetőik már nem számítanak rájuk hosszú távon, mert nemsokára nyugdíjba fognak vonulni! Aki ezt a streszt le tudta kezelni, az el is jutott odáig, hogy nyugdíjas lehetett. Azok, akik saját vállalkozással rendelkeztek, folytatták a munkát.

Végül egy véletlen találkozás révén felmerült, hogy régen volt találkozó, meg kéne szervezni! Most szembesültünk azzal a ténnyel, hogy sok társunknak a címét elvesztettük az évek során! Őket meg kell valahogy keresni! Vannak olyan társaink, akik jobban szeretnek a fiatal osztálytársainkra emlékezni, mint a jelenleg idős és egészségileg is meggyengült állapotú társaikra. Őket is meg kell győzni arról, hogy ilyen lehetőség mégegyszer nem lesz! A tanárok közül is csak kevesen vannak, akiket rá lehet beszélni a találkozó díszvendégének szerepére.

Ennyi gond és probléma ellenére látszik már, hogy csekély kivétellel a megmaradt osztálytársak vállalnák a találkozó fáradalmait és eljöjjenek a megváltozott és más feladatot kapott iskolánkba és az azt követő kötetlen találkozóra.

A régen látott iskolatársak elmondhatják, hogy megy soruk, hogyan emlékeznek a múltra, mit csinálnak a jövő generációk érdekében. Egy pillanatra ismét felidéződik a csillogó szemű fiatalság képe, majd elballagunk TOVÁBB...TOVÁBB

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.