Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Buták, vagy okosak vagyunk?

2010.08.23

Már Széchenyi is kiművelt emberfőket emlegetett és a kiegyezés után elkezdődött az állami iskolák rendszerének kialakítása. Végül a Második Világháború előtt minden településen és tanyaközpontban volt elemi iskola tanítóval. Mi volt ezzel a cél? Az írástudatlanság felszámolása, a négy alapművelet megtanítása és az olvasásra neveléssel az információk mind szélesebb körben való terjesztése. 

A XX. században a propaganda terítése a sajtón és a rádión keresztül rohamosan fejlődött, de ehhez az is kellett, hogy a befogadó közeg felfogja, amit velük közölni akartak. Meg kellett szüntetni az írástudatlanságot. A népi demokratikus berendezkedés egyik legfőbb célja az iskolázottság emelése volt, mert a régi rendszer iskolázott embereiben nem bízott a politikai vezetés. Olyan komolyan vették az iskolázottság emelését, hogy a hatvanas évekre lényegében megszűnt az írástudatlanság Magyarországon. A további időben a mennyiségi képzés került előtérbe, ami a minőség rovására ment. A túl sok tanár képzése a szakma felhígulásához vezetett, mert a foglalkoztatási kötelezettség nem hagyta, hogy a selejt kiszelektálódjon. Ugyanakkor ezek az emberek felsőfokú végzettséggel rendelkeztek, tehát nem hülyék voltak. Az évek során olyan rutint szereztek, hogy mára már nehéz kiválogatni azokat, akik eredetileg nem voltak pedagógusnak valók. 

A szocializmus idején bármilyen furcsa, a tantárgyak túlzott átideologizálását nem tették meg. Ez legjobban abban mutatkozott meg, hogy a társadalomtudományokat össze lehetett hasonlítani a háború előtti könyvekkel és csak értelmezési különbségek voltak, a tények valahogy megmaradtak. Ugyanez nem mondható el a rendszerváltás utáni oktatáspolitikáról! Mit tehettek a tanárok ekkora váltás után? Nagyon sokan összezavarodtak és túlélésre játszottak. Csak annyit tanítottak, amennyit megköveteltek tőlük, nehogy hibázzanak! A kreativitás nem az elsődleges szempont volt, mert az állás megőrzése volt a legfontosabb feladat. 

A körülmények láthatóan nem voltak tökéletesek, de a gyerekek is sokat változtak az utóbbi húsz év során. A tekintélyuralmi rendszerek megtanították a gyerekeknek, hogy a felnőtteknek mindig igazuk van. Ezt az alapelvet a tanárokra is igaznak tartották. Ugyanakkor ők maguk is tudták, mikor tettek valami olyat, ami büntetéssel járt. Ennek megfelelően nem is okozott számukra lelki törést, ha a büntetést megkapták. Ez akár lehetett a Makarenkoi Pofon is!

Sokan már azt is elfelejtették, hogy a gulyáskommunizmus idején megindult a társadalom felosztása. Még nem döngölték földbe a munkásságot, de az engedélyezett gazdálkodási társaságok vezetőiből kialakult egy jómódú réteg. Ezek már nem fogadták el a tekintélyuralmi módszereket az iskolákban, mert alacsonyabb iskolai végzettségük ellenére jóval magasabb jövedelemmel rendelkeztek, mint a felsőfokú végzettségű tanárok. Devalválódott a tudás értéke! A rendszerváltás után ez a helyzet romlott. A hirtelen megnövekedett munkanélküliség nem kedvezett a tanításnak sem. A jómódúak nem szívesen járatták gyerekeiket a lecsúszó emberek gyerekeivel egy iskolába.  Egyre jobban nőtt a megkülönböztetés a gyerekek között. A hangadók és a példaképek a menők közül kerültek ki. A hangadók pedig megmutatták, hogy ők hogyan képzelik az egyenlőség fogalmát. Mindenki egyenlő, de  a menőknek előjogaik vannak, amelyhez ragaszkodnak.

Az iskolarendszer folyamatosan alakult és az állami iskoláknak egyre kevesebb állami pénz jutott, miközben a magán- és egyházi iskolák, mint közfeladatot ellátó intézmények megkapták a fejkvótát és a fenntartók is folyamatosan töltötték beléjük a pénzt. Sikerült a jó képességű tanárokat a magasabb fizetéssel elcsábítani, így az állami iskolák közalkalmazott tanárai egyre jobban lemaradtak jövedelemben és az elvándorlás miatt minőségük is csökkent átlagosan. Egyre több lett a gyengébb képességű tanár.  Az alacsony fizetés, a társadalom megnövekedett elvárásai és a tanári tekintély csökkenése a gyengülő színvonalú oktatói teljesítménnyel együtt a diákok tudásában is megmutatkozott. Egyre kevesebb gyerek volt képes sikeres érettségit tenni. A felsőfokú tanintézetek egyre gyengébb hallgatókat kaptak és kikövetelték az emelt szintű érettségit a továbbtanulók számára. Ezzel sikerült megosztani a középiskolás diákokat. Ezzel egy időben az intézmény finanszírozhatósága miatt sokkal több diákot kellett felvenniük, különben nem lettek volna képesek fenntartani az állami iskolát.

Mára az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az általános iskolát elhagyó gyerekek jelentős része alig tud írni, olvasni és számolni. A középiskolák érettségiző diákjainak egy része mehet felsőfokú tanintézetbe, a többi kap egy semmire sem használható papírt. Az egyetemet végzettek között is erős a különbség. Kevés diák képes az ott kapott gondolkodásmódot a gyakorlatban is hasznosítani. A régi rossznak kikiáltott poroszos stílusú, mindenből egy kicsit oktató tanmenet eredménye a szigorú tanárokkal azt eredményezte, hogy a munkába álló fiatal nem esett pánikba, ha egy idegen munkakörbe kellett beilleszkednie, hanem azt érezte, hogy már mondta a régi tanárom: van ilyen, tehát meg lehet tanulni.

A felsőfokú képzésben a kreditrendszer csak a tömeges képzésnél válhat be, de egy ilyen kis országban, ahol atomfizikusra évente csak egyre van szükség, nem kifizetődő fenntartani az egész tanszéket, mert máshol, ahol évi százra van kereslet, ott biztosan jobb hatásfokkal működhet az iskola. A fontosabb szakok képzése jelenleg a finanszírozás alacsony szintje miatt csak vegetál. A jó oktatás feltételeit nem képes egy teljesen eladósodott állam biztosítani, mert már az alapozó tárgyak megismeréséhez sincs meg az összes tárgyi feltétel.

Sokan leszólják a felsőoktatásban dolgozó tanárok tudását, pedig ők csak olyanok, mint a környezetük. Ők is a piacról élnek, őket is megkörnyékezik hülye diákok szülei a diploma érdekében, ők is örülnek annak, ha számla nélkül tudnak egy munkát elvégeztetni. ezt az sem módosítaná, ha az oktatás részévé tennék a vallás oktatását, mert akármit is mondanak a javaslói, nem ez a baj.

Rá kéne már jönni, hogy minden a pénz körül forog azóta, hogy nem a szocializmust, hanem a kapitalizmust építjük. Csak egy gyarmaton lehetnek az egyes emberek jövedelmei között ilyen óriási különbségek, az anyaországban ilyen nem fordul elő.

Nosza legyünk gyarmatosítók!